Keresztség

A keresztségről
Az emberiség múltjában, jelenében és a jövőjében is az lesz, hogy ha valaki egy bármilyen közösséghez szeretne csatlakozni, akkor a közösség által meghatározott szabályok szerinti formáságok elfogadásával válhat csak az adott közösség tagjává.
Nincs ez másként az Egyházhoz tartozásnál sem. Krisztus egyházának tagjává az ember a KERESZTSÉG felvételével válhat.
A keresztség gyakorlatát azonban nem Jézus Krisztus vezette be, az már korábban is létezett, hiszen Keresztelő Szent János már Jézus nyilvános működésének kezdete előtt keresztelt, Jézust is megkeresztelte. Sőt az Ószövetség népe és a pogány vallásokhoz tartozó népek is gyakorolták a keresztséget (a vízbe való bemerülést), az “újból kezdés” szimbólumaként. A keresztség ezért mindig összekapcsolódott a bűnbánattal, meghalást jelent egy régi életnek és újjászületést egy új életre.
Krisztus Egyházban a keresztség gyakorlata azonban a bűnbánaton túl különleges jelentőséget is kap, ahogy Jézus mondja Nikodémusnak: vízből és Lélekből kell újjászületnünk, hogy az örök életre, Isten Országába juthassunk. (Jn 3,5). Pál apostol szerint a keresztség által Krisztusba öltözködünk (Gal. 3,27), vagy Krisztussal a halálba temetkezünk, és új életre támadunk (Róm. 6,4-5), ezért a keresztség szentség, kegyelemközlő jel, amely eltörölhetetlen, éppen ezért csak egyszer vehető fel.
A keresztség felvételének szabályát maga Jézus Krisztus határozta meg:
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20.)