Történelem

Zugliget a budai hegyvidék egyik legszebb fekvésű, erdős-ligetes része, a városiak kedvelt kirándulóhelye, ahonnét már a középkorban szekérút vezetett Fehérvár felé. A 18. század végétől a gazdagok itt klasszicista és romantikus stílusú házakat, a szerényebb polgárok gyümölcsös- és szőlőskerttel körülvett nyaralókat építettek. A pálos szerzetesek török időkben lerombolt kolostorának köveiből emeltette Buda város bírája, Kalmárffy Ignác 1818-22 között a Ferenchalmi kápolnát a környékbeliek örömére. A Hunyadorom déli lejtőjén lévő, hatalmas birtok tulajdonosa pedig 1822-ben építtette fel a kedvelt Szarvas vendéglő közelében a „Laszlovszky major” főépületét, amely 1849-ben néhány napig Görgey főhadiszállása volt.

1901. dec. 6-án ezt a 45 hold 885 n.öl nagyságú birtokot az Angolkisasszonyok Budapesti Rendháza vásárolta meg a Laszlovszky család utolsó leszármazottjától, Hegyessy Flórától.

Vaszary Kolos hercegprímás a szerződés jóváhagyása után engedélyezte, hogy az itt nyaraló máterek részére „fél-nyilvánossági joggal bíró” kápolnát létesítsenek. Templomok ekkor még csak a polgárosodott Krisztinaváros, Tabán, Viziváros területén voltak.

A fogaskerekű vasút és az 1900-as évben Zugligetig közlekedő villamos megindítása már sok állandó lakost vonzott a környékre. 1902. nyarától már részt vehettek a Zugligeti úti zárdakápolna szentmiséin; a hely azonban szűknek bizonyult. 1905.ápr.15-én a helyi lakosok saját, nagyobb templom építéséről tárgyaltak a Fővárossal, egyelőre eredménytelenül.

1907-ben Vaszary Kolos engedélyt kért Rómából az Angolkisasszonyok zugligeti temploma és internátusa létesítéséhez. 1908.szept. 9-én Almásy Mária főnöknő bejelentette ezt a Fővárosnak és kérte, hogy „az ezzel kapcsolatos templomépítéshez a Szfőv. Tekintetes Tanácsa legalább 500.000 Koronával hozzájárulni méltóztassék”1.  Hivatkozott a helyi lakosok lelki igényeire és az ifjúság nevelésének érdekeire is. A segélyt a Tanács 1909-ben megszavazta, a feltételeket is rögzítették.

1911.szept.17-én a Magyar Vallásalapból is engedélyeztek 600.000 K. építési segélyt, elsősorban a tanintézettel kapcsolatban építendő templom építésére. Mindkét segélyt évenkénti részletekben folyósították, a tervezés ill. kivitelezés igazolt számlái alapján.

1913. január 26-án tették le a Szent Család templom alapkövét a Szarvas út 32 sz. telken.

1917. május 17-én Csernoch János felszentelte a templomot. Helyi káplánságot szervezett, mivel kegyuraságot sem az Angolkisasszonyok rendje, sem a Főváros nem kívánt gyakorolni.

Területileg kezdetben a Krisztinaváros, 1923-tól a Városmajor, 1946-tól az Óbudai Péter és Pál plébánia filiája volt. Jelenlegi besorolása: a Budai Északi Espereskerület plébániája.

(A zárda-és iskola épületszárny jóval később épült,az iskola 1926. szeptemberben nyílt meg.)

1929. június 11-én alakult meg a részleges jogokkal rendelkező önálló egyházközség teljes, esketési, temetési és anyakönyv-vezetési jogosultságot 1945. június 18-án kapták meg.

1948. szeptemberben már nem nyíltak meg az egyházi iskolák, 1950-ben a szerzetesrendeket felszámolták. Az Angolkisasszonyok intézetét az állam vette át. A külön épületben lévő kicsi papi lakás ekkor „társbérletbe” került a birtokot átvevő TSZ helyiségeivel. Bárány Anzelm 1958 után átalakíttatta  a templom folyosójáról nyíló szobákat a plébánia és egyházközség részére. Előzőleg, 1951-ben templomunk a Tárogató úti Jézus Szíve kápolnával gazdagodott.

1970. január 1-én a vált a Szent Család templom önálló plébániává.